Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklő, és élő. Az élet vize ez.
Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban!
Az élet dolgai ezek. Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhőkből eső áztat, és olyankor a partra kívánkozol! Nehézségek ezek. Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz! A gondoskodás öblei ezek. Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz! Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek. Képzeld azt, hogy langyos szellő karjai ölelnek, s szárítják nedves ruhádat! Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek. Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén. A törődés sugarai ezek. Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz! A nyugodt pihenés árnyai ezek. Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod! A csend hangjai ezek.
Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! A mézédes nedv hegyről lezúduló kristály patakként mossa át tikkadt torkodat. Új életerő íze ez. Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül! Az öröm apró gyermekei ezek. Képzeld azt, hogy zamatos, fűszer illatú levegőt szívsz be az orrodon, mely felüdíti tested, lelked! A szabadság illata ez. Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és az égre pillantasz, fehér felhők vattapamacsán át ívelő szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat! A szeretet sokszínűsége ez.
És most képzeld azt, hogy mindez valóság!



A fogaskerék.

Tudod?
Az ember hasonlít - többek között - egy csodálatos, finom, nagy gonddal összerakott óramű szerkezethez.
Mikor egyedül érzed magad olyan, mintha hiányozna egy fogaskereked, a társad, akinek hiányában a szerkezet meg-megakad, és valahogy semmi sem az igazi, semmi sem akar igazán működni.
És akkor keresni kezded a hiányzó fogaskereket. Találsz egyet, találsz másikat. Beilleszted, és vagy nem mozdít, vagy gátolja, vagy hajtja a szerkezeted.
Ha nem jó, leteszed,......és tovább keresed. Jön más, felveszi, és lehet, hogy neki pont jó, működteti, hajtja, előbbre viszi.
Aztán egyszer te is megleled, lehet épp azt, akit más már letett. Beilleszted, s lám, pontosan őt kerested. Ő az, ki előbbre viszi az életed, és csodálatosan forgatja a szerkezeted.
S akkor benyúlsz a kis üregbe, mi rejti a világ elől zakatoló szívedet, kiveszel és átnyújtasz te is egy fogaskereket........s vele az egész életed.
S ha szerencséd van, épp hajtja a másik szerkezetet.
Ha nem, elölről kezdheted,.......s közben lehet, elszalad az életed és megáll a szerkezeted